2016. szeptember 30., péntek

Ribondzin

Tudományos és misztikus weboldalak és blogok is lelkesen adták hírül egész héten, hogy ma, a hónap utolsó estéjén Fekete Hold várható. Ha egy hónapban kétszer van újhold, a hangzatos nevet a második alkalom automatikusan kiérdemli. Pár évente adódik ilyen: 2014-ben volt legutóbb, három év múlva lesz legközelebb. Idén szeptemberre esett a távol-keleti holdnaptár szerinti 8. hónap 15-ik napja is, azaz az Őszközép Ünnep idejét meghatározó Őszi Telihold. Ez önmagában nem olyan ritka (bár pl. jövőre október 4-re esik), de ezúttal félárnyékos (penumbrális) holdfogyatkozással társult (legközelebb: 2024). A harmadik és legritkább szeptemberi hold-esemény közel két hétig, őszi teliholdtól fekete holdig tartott, és csak az északi félteke egy adott pontjáról volt látható. Korábban még sosem volt rá példa, de jövőre talán újra megfigyelhető a jelenség: szeptember 16-tól 29-ig a soproni Torony Galéria adott otthont a Hold előtt tisztelgő kalligráfiáimnak.



Különösen szerencsés, hogy a megnyitó a szeptemberi telihold napjára esett, mivel ez az év legszebb teliholdja: tökéletesen kerek és fehéren ragyogó (ez az oka annak, hogy az őszi telihold a távol-keleti költészet gyakori témájává vált). Kínában ekkor rendezik az Őszközép Fesztivált, ami az év második legnagyobb fesztiválja, míg Japánban ez a Holdnézés ünnepe (tsukimi), ami a ma már nálunk is ismert és népszerű Cseresznyevirágzás ünnepéhez (hanami) fogható esemény. Tibetben a “holdnézés ünnepe” új jelenség, kínai hatásra jelent meg, de hamar népszerűvé vált. Tibetben a telihold a buddhizmus elsődleges szimbólumainak egyikeként jelentős: az éjszakai sötétséget eloszlató ragyogó fehérség és kerek forma az abszolút tökéletesség képzetével társul.



Miután Buddha életének legfontosabb eseményeit, azaz születését, megvilágosodását, első tanítóbeszédét, Parinirvánába térését teliholdas napokra teszi a hagyomány, nem meglepő a kiemelt figyelem, de jelentőségét igazán a kanonikus szövegek Holdat használó hasonlatai igazolják, hiszen képesek megvilágítani olyan rejtélyes és vitatott fogalmakat, mint a dharmakája és dharmadhatu.


Tibetben a Föld hű társát számos néven ismerik, például: kumünyen (a vizililiom barátja), karmé gyelpo (csillagok ura), gyamtsoga (az óceán öröme), nyikyé gyelpo (a kétszerszületettek királya), kanden (erényes), ribondzin (nyulas). Valamennyi név igen beszédes, sokat elárul a Holdról, és mindarról, amivel a vallásukban elsődlegesen azonosítják.

A kiállítás részletei megtalálhatóak az esemény fb oldalán.

A blog korábbi bejegyzései közül ajánlott: Ensō: hold 

Kalligráfiáimból legtöbbet (régit és újat) ebben a Flickr albumban találsz.