2013. június 16., vasárnap

Leonidas Kryvošej


Leonidas Kryvošej (1957-) cseh szürrealista festő, kinek pályáját szinte a kezdetektől a hermetikus hagyomány befolyásolta. Szuggesztív erejű okkult szimbolizmusa (pl. ezek), mellett a Dzogcsen tanítások inspirálta képek teszik őt számomra figyelemre méltó festővé. A "Nagy Tökéletesség" tanításainak követőjeként nem meglepő, hogy festményein rendszeresen feltűnik a "fehér A"-nak is nevezett szivárványkörbe foglalt tibeti 'A' betű. Nagyon új, és lehetőségekkel teli az eredeti buddha-állapotunkba visszavezető utat jelentő 'A' és a tarot bolondjának (Le Mat) szintézise.

2013. június 15., szombat

Dorje Jampel kalligráfiája


A tibeti kalligráfiát nyugati emberként művelők nem vagyunk sokan (5-6 embernél nem több), így stílusunk is könnyen tud ennyire különböző lenni. Dorje Jampel stílusa közel áll Tashi Mannoxéhoz, de láthatóan nem ecsettel dolgozik és a grafikai elem is kevesebb.

Dorje Jampel egy olasz kalligráfus. Apja hatására már tíz éves kora óta foglalkoztatja a keleti filozófia. Huszonöt évesen kötelezte el magát a tibeti buddhizmus mellett. A tibeti nyelvvel együtt a kalligráfiát is igyekszik elsajátítani, és azt egyfajta meditációs praxisként művelni. Művészként a kalligráfiák mellett buddhista málák készítésével is foglalkozik.

2013. június 14., péntek

Far West



Megkockáztatom, hogy többen is vagyunk, akik már évek – és lemezek – óta várjuk, hogy a Master Musicians of Bukkake megtalálja azt a világot, ami a Far West című új opuszt meghatározza és maradéktalanul kitölti. Eddigi nyolc lemezük (amiből három koncertlemez) egyikét sem éreztem a játékidő felén túl is izgalmasnak, legalább annyira, amennyi hallhatóan kitelt volna tőlük, ám mindvégig ott volt a nagy lehetőség – vagy csak félreértettük egymást. Mindenesetre pszichedelikus rituális színházukat folyamatason követtem.



Nos, az új lemezt nagyon élvezem, a Far West igazán míves darab lett; a korábbiaknál sokkal kimértebb; az egész lemez tartós mélységgel bír. Valamiért engem a Grailsr-re emlékeztet, illetve a Grails-nél megszeretett megoldásokra. És persze a Popol Vuh-ra, néhol már annyira, mintha szándékos tiszteletadás lenne a pszichedelikus krautrock legnagyobbja előtt. Aki már valaha hallotta a Bukkakét, a fentiek alapján el tudja képzelni az új korszakukat. Ha mégsem, a lenti videók alapján mindenképpen.

Ja, és a gyönyörű lemezborító Simon Flower munkája. Remek a zenekar aktuális fotósorozata is, ami  Alison Scarpulla tehetségét dícséri.







és ráadásként egy 2011-es felvétel:

2013. június 13., csütörtök

Silentium Deum Cole



Akinek dekódolhatatlan fura zenéknek tűntek a blogon eddig prezentált lemezek, akkor ezt a posztot már rutinosan ignorálta. Jól tette, a Silentium Deum Cole Bardo Thödol című lemeze hozza mindazt, amit az egyszemélyes underground zenei kísérletektől megszoktunk/elvárunk. Műfajilag nincs hová tenni, valahol az ambient és a kilencvenes évek neoklasszikusba hajló neofolkja között mozog az album. Junio Costa további lemezei ennél valamivel szélesebb területen mozognak, és a mögöttes szellemi mozgatórugó rendszerint valami okkult processzus, alkímia, hermetikus filozófia. A borító szerint a lemezt nem csupán a Halottaskönyv és az azt megteremető tibeti buddhista kultúra, de kiemelten Alexandra David-Neel utazásai és történetei is inspirálták. A lemez 2009-ben jelent meg, de úgy tűnik, hogy még nem találta meg a közönségét. Talán majd most.


"Amikor 1980-ban egy tibeti geshe tolmácsaként Németországban laktam, egy hölgy hívott fel telefonon, aki akkor olvasta a Tibeti Halottaskönyvet és szeretett volna többet megtudni a tibeti buddhizmusról. Megbeszéltünk egy időpontot, és a hölgy el is jött a központba, és elmagyarázta a geshének, hogy mennyire fellelkesült ettől a csodálatos könyvtől és szeretne többet is tudni [Tibetről és a buddhizmusról]. A geshe néhány alapvető dologról tájékoztatta a hölgyet, adott neki pár tanácsot, és felajánlotta, hogy bátran jöjjön el arra a tanfolyamra, amit ő tart. A hölgy ezután eltávozott. Amikor az ajtó becsukódott mögötte, a tibeti geshe felém fordulva kérdezte: " Mi az a Tibeti Halottaskönyv?"

Ez a történet azért meghökkentő, mert szembenáll azzal, amit mi, nyugatiak képzelünk Tibetről. Az igazi, élő Tibet és a nyugati világ által elképzelt Tibet kettősségét szemlélteti."