2012. április 29., vasárnap

Mend-Ooyo




G Mend-Ooyo (Г.Мэнд-Ооёо) kortárs mongol költő, író, kalligráfus, valamint a Mongol Kulturális Akadémia elnöke. A nomád családba született költő pár verse magyarul is olvasható.

A hold éneke
Tintámba ejtettem ezüst holdnak sugarait.

Varázsa az öröklét ragyogó fényében tündökölt.
A mesélő hold sugarait szőttem képzeletem leplébe.

És vers-gyermekeimet tökéletes selyemszállal hímeztem.
A nefrit hold kristálytőrét szúrtam megkeményedett szívembe.

És a sötétben verseimből jáde sugarak folytak elő.
Kegyes dalom a bölcs hold tükre elé tettem.

És versem, tündöklő lelkével Shambala fényéhez hazatalált.


(Balogi Virág fordítása)

2012. április 28., szombat

Vasilisk

Múlt év őszén – csendben, szinte észrevétlenül – két kedvenc japán zenekaromnak jelent meg közös lemeze buddhista – és felerészben kifejezetten tibeti – tematikával. Egyiküket ráadásul nem csak a japán kísérleti zenekarok közt gondolom egyik legjobbnak; a Vasilisk a mai napig méltán egyfajta etalon a ritual ambient világában. Egy kevésbé jó irányba tett lépés, majd egy nagyon hosszú csönd után teljes erejükben tértek vissza.
Eddig nyílvánosan a Vasilisk és az új évezred nem nagyon állt szóba egymással. Az underground zenék illegális, de nemes szándékú továbbadására szakosodott blogok világán túl csak fel-fel bukkanó kísértetként voltak/vannak jelen. Se MySpace-, se Facebook-oldal (se rajongói, se hivatalos). Vasilisk interjú egy darab sincs a világhálón (talán soha nem is készült?), de fotót se nagyon érdemes keresni.


A Vasilisk története 1985-ben indult, mikor Tomo Kuwabara a rövid életű White Hospital oszlása után Yukio Nagoshival és Chiakival folytatta tovább a zenélést. Zenei világukat elsősorban ázsiai és afrikai ütős és fúvós hangszerek uralták. Az a bizonyos három klasszikus lemezük viszonylag rövid időn belül követte egymást: Whirling Dervishes, 1987; Mkwaju, 1988; Acqua, 1989. A három lemez legjobbjaiból állították össze a Liberation and Ecstasy című CD-t 1990-ben. A kilencvenes évek javában látszólag inaktívak voltak. Tomo két éven át utaz(gat)ott szerte Ázsiában, majd más tagokkal (egy énekessel és egy gitárossal) felvett egy lemezt Tongue címmel 1993-ban. A lemez sosem jelent meg, ahogy egy '95-ben rögzített anyag sem. 1998-ban egy, – a rajongók számára igen nehezen megszerethető – pszichedelikus trance/goa album viszont megjelent (ez volt a Sixth Darshan). Egy hosszabb filmszakadás után 2011 szeptember 17-én Tomo Kuwabara egy tokiói klubban adott koncertet Vasilisk néven.



A fellépést megörökítő videók után nemsokkal jelent meg az a bizonyos split-lemez a Dissecting Table nevű egyszemélyes noise-grind legendával Saddharma / Tibetan Liberation címmel. Ichiro Tsuji (D. Table) hozza a formáját; egy közel 32 perces tömény és változatos zajfolyammal taglózza le a hallgatót a ráeső játékidőben. Ichiro nem először dolgozik valamilyen buddhista témával, és bár a méretes diszkográfiában szinte elvész az a pár album, az utóbbi években egyre gyakoribbak (pl: Dharma, 2007; Twelve Limbs Of Dependent Origination, 2008; Ten Realms, 2009; Purity Of The Six Senses, 2010).
A Vasilisk négy számot tett a lemezhez. Tomo újra Yukio Nagoshival (és két új szereplővel) építi a zenét. Közel sem olyan ritmusorientált az eredmény, mint azok az aktuális élő videók, de nagyságrendekkel jobb hangulatú és tartalmasabb, mint legutóbb a Sixth Darshan világa. Úgy hírlik, a folytatás nem marad el, a Vasilisk tényleg újra aktív.


2012. április 22., vasárnap

Demons' Day Out

A Lark Rising fiatal designerek brighton-i kötöttárú stúdiója. Az Amanda Lawrence alapította műhelyben csodás dolgokat alkotnak. 2010-ben Demons' Day Out néven egy módfelett tetszetős, kreatív darab került ki kezeik közül. Hindu, buddhista, sintó elemek találkoznak a kardigánon. A látványos kavalkádot a vadzsrajána egyik haragvó istenségének képe uralja. Az alkotók őt Fudōnak vélik, valójában ő Dordzse Drolö, Padmaszambhava haragvó emanációja. A stúdió blogján további részleteket találsz a mintából, az online shopban meg akár rendelhetsz is a ruhadarabból (amennyiben nem riaszt el az ára).



2012. április 21., szombat

CRYPTIC

A Cryptic néven ismert művészeti mozgalom keleti hatású, ikonikus mintái megjelennek plakátokon, matricákon, pólókon – utcán vagy  galériában egyaránt. A mozgalom a vallásos szimbólumok ellenére – saját bevallásuk szerint – nem vallási ihletésű kezdeményezés. Ha csak nem számít vallásos, spirituális indittatásnak az az igényük, hogy embereket rázzanak fel a tompaságból, hogy azok elindulhassanak egy kiegyensúlyozottabb élet felé. 


OPEN UP THAT THIRD EYE, BEFORE I OPEN IT FOR YOU!

2012. április 7., szombat

Wagner Dream

Jonathan Harvey kortárs zeneszerző több buddhista vonatkozású műve (pl. Body Mandala, … Towards A Pure Land, Wheel of Emptiness) után Richard Wagner Die Sieger (A győzők) című buddhista operaterve nyomán megkomponálta Wagner Dream című kilenc felvonásos operáját. Harvey ugyanazt az indiai történetet vette alapul, mint annak idején a mester (Prakriti és Ananda története Eugène Burnouf "Introduction à l'histoire du buddhisme indien" című könyvében). Az opera bemutatója 2007 tavaszán volt Luxemburgban, de lemezen először csak most, a januári londoni előadás után jelent meg. A lemezborító Tsherin Sherpa, kortárs tibeti művész egy festményének felhasználásával készült.
Nos, Jonathan Harvey és a librettó szerzője, a nagyon komoly referenciával bíró Jean-Claude Carrière nagy feladatot vállalt, amit nem biztos, hogy sikerült teljesíteniük. A fanyalgó és értetlenkedő kritikák nagy részben teljesen jogosak, de mindenki döntse el inkább maga:


2012. április 6., péntek

PARSIFAL - A részvét váltja meg a világot (2. rész)

A létezés hibás volta (“Irrthum des Daseins”) Wagner álláspontja szerint az énközpontúságból, egotizmusból ered, mert az egyre több szenvedést okoz. Szerinte az önzés legyőzése által egy ember világmegváltóvá válhat. Az “Irrthum des Daseins” buddhista terminussal: dukhka, amely hagyományos fordításban “szenvedés” vagy “szenvedésteljes”, ám jóval ritkább, de jelentésközelibb változatban “kizökkentség”, azaz a létezés kizökkent volta. A wagneri énközpontúság az én jelentőségének túlbecsülése sem körülírhatatlan buddhista fogalmakkal, de nem könnyű, mivel a buddhista tanítások az európai filozófiáknál egyértelműen radikálisabb álláspontot fogalmaznak meg az ego, egyén, én, önvaló kérdésében. A buddhizmus a jelenségek bárminemű önlétét tagadja, ill. érveléssel cáfolja. Az egyén hamis énképzete, az én csupán látszólagos volta mindenképpen felismerendő, majd elvetendő, meghaladandó, és e téves elképzelés (nemtudás, avidjá) valóban forrása a szenvedésnek (kizökkentségnek, a létezés hibás voltának), de úgy tűnik, hogy a wagneri "önzés" a részvét hiányával is azonosítható, azaz az egotizmus legyőzése a lények iránti együttérzés (karuná) megvalósítása. Schopenhauer szerint nemcsak a szenvedő emberek iránt kell együttérzéssel lennünk, hanem az állatok iránt is hasonlóképpen. Ez az indiai vallásokban egészen egyértelműen kifejeződik, ám szerinte aggasztó ezen hozzáállás hiánya a keresztény kultúrában (Wagner egyetért e gondolatokkal, és maga is sokat foglalkozik a témával). Egyúttal Schopenhauer meg volt arról győződve, hogy tetteink etikai jelentőségének egyúttal metafizikai aspektusai is vannak. Minden egyes cselekedet hatással van a létezés egészére… Az ember az együttérzés által a létezés hibás voltának legyőzőjévé, azaz (világ)megváltóvá válhat.
A keresztény világszemlélet szerint Jézus az egyedüli megváltó. Ő áldozza saját életét az emberiség vétkeiért. Wagner alapjaiban gondolta újra e keresztény doktrínát: szerinte bármely emberi lénynek lehetősége nyílhat megváltóvá lenni, bárki válhat Jézussá, amennyiben a könyörületes szeretetet gyakorolja. Jézus a megváltó prototípusa, egy mitikus archetípus. E gondolatok magvát is lehet, hogy részben közvetlenül Schopenhauernél kell keresnünk (s csak ezután a buddhizmusról szóló korabeli könyvekben): “Mi bölcs ezzel szemben a buddhizmusban az ezer buddhák föltevése! nehogy úgy legyen, mint a kereszténységben, ahol Jézus Krisztus megváltotta a világot és kívüle üdvösség lehetetlen – de négyezer esztendő, amelynek emlékei Egyiptomban, Ázsiában és Európában hatalmas és fenségesen állanak, róla semmit sem tudhattak és ama korokat minden dicsőségükkel együtt úgy elvitte az ördög, hogy oda se nézett nekik senki! Szükség van a sok Buddhára, mert a világ minden kalpa (világkorszak) végén elsüllyed és vele együtt a tan, tehát az új világ új Buddhát követel. Az üdv örökösen megmarad.”

Wagner gondolata szebb és több: nem világkorszakok újabb és újabb megváltóit képzeli el az egyedüli megváltó tézisével szemben, hanem felfedezi/feltételezi, hogy minden egyén magában hordozza a létezés egészét, minden egyes lény válhat bármivé, minden embernek lehetősége van megváltóvá válni. Mindebben felfedezhetünk bizonyos buddhista elképzeléseket. Minden ember rendelkezik a felébredés/megvilágosodás/megszabadulás lehetőségével. A bódhiszattva felébreszti magában ezt a “megvilágosodás-tudatot”, de lemond saját megszabadulásáról (megváltásáról), hogy a szenvedő lények mindegyikét megszabaduláshoz segítse. A relatív bódhicsitta a határtalan együttérzés megvalósulása az emberben, a nemtudás által az élet körforgásában, a ciklikus létezés csapdájában szenvedő lények felé; az abszolút bódhicsitta a ténylegesen létező énbe vetett hit illúziójának elengedése. Itt Buddha a megvilágosodott, megszabadult prototípusa, egyfajta archetípus. őskeresztény források szerint a Grálban lévő vér tartalmazza Krisztus lelkét ill. a megváltó esszenciáját, ami a Grál lovagokat mintegy arra ösztönzi, hogy segítsenek az ártatlan szenvedőkön. Grál lovag = bódhiszattva?

A Parsifal név népszerű korabeli megfejtése téves, de a karaktertől teljesen elválaszthatatlanná vált. Az elmélet szerint az óperzsa “fal parsi” fordításai: jámbor balga, tisztalelkű tudatlan, lomha érintetlen, vagy egyszerűen csak ütődött.* Nem tudjuk, hogy Wagner végül sikerrel nyomozta-e ki a név eredetét, illetve jelentését, de Cosima naplójából tudjuk, hogy egy időben görög származásra gyanakodott. A híres etimológia, bár talán téves, de a hős alapvető jellemét határozza meg: naív, bárdolatlan ifjú. Parsifal, hasonlóan Sziddhárta herceghez, kezdetben a világtól elszigetelten élt, nem tapasztalta meg a háborút, szegénységet, szenvedést és a halált sem. Parsifal nem kapott morális, erkölcsi oktatást, nem tudja, mi a jó és a rossz. Később Sziddhártához hasonlóan, Parsifal is szembesül a szenvedéssel, betegséggel, öregséggel és halállal, mikor elhagyja biztonságos otthonát. Mikor Sziddhárta otthontalanságba távozik, már házas és apa. Parsifal azonban még e tekintetben is tiszta, ártatlan, amikor megérkezik a Grál birodalomba. Schopenhauer szerint a szexualitás a vágy centruma, az érzéki vágy az egotizmus egyfajta kvintesszenciája. Éppen ezért Wagner drámájában a Grál lovagok önmegtartóztató életet élnek. A szent hely ereje spirituálisan bölcsebbé teszi, okítja az itt élőket, de csak a tisztákat (szűzeket és szemérmeseket). A Grál lovagok fennkölt, magasztos életét megrengeti a felismerés: csak addig képesek önmegtartóztatóan, jámborul élni, amíg nem találkoznak nőkkel, amíg nincsenek kitéve a kísértésnek. Tisztaságuk csak a nők hiányának köszönhető. Az Amfortasban élő vágy nem csupán meggondolatlanság, hanem az önzés, egotizmus jele, és egyúttal Krisztus elárulása. Amfortas elbukott életfeladata teljesítésekor, neki a világ megváltása lett volna a küldetése.“A Grál az én felfogásom szerint az Utolsó vacsora ivóedénye, amelybe Arimathiai József a keresztrefeszített Krisztus vérét felfogta. Micsoda rettenetes jelentést nyer itt Amfortas viszonya az edényhez; ő, aki attól a sebtől szenved, amelyet egy vetélytárstól egy szenvedélyes szerelmi kalandban kapott, annak a vérnek az áldása után sóvárog, amely a lándzsa által ütött sebből csorgott az üdvözítő oldalából, amikor az a világról lemondva, a világot megváltva, a világtól szenvedve a kereszten függött. Vér itt és ott, seb itt és ott – de micsoda szakadék a két vér, a két seb között.”
Wagner Krisztus-Amfortas analógiáját zenével is megerősíti. Wagner Bach Máté passióját idézi meg a Grál-király jajgató, szenvedő hangjaival. Ahhoz, hogy Parsifal a Grál-király megváltója lehessen, nem elég eredendő józansága, áldott tudatlansága, természetes tisztasága, meg kell ismernie a szenvedést, valamint a vágyat, aminek ellen kell állnia. A potenciális megváltónak ugyanannak a fenyegetésnek és fenyegetettségnek, a bukás ugyanolyan lehetőségének kell, hogy kitéve legyen, mint az, aki megváltásra szorul. Peter Waqnewski tisztán átlátja és ragyogóan megfogalmazza mindezt: “Ebben a helyzetben az, aki eddig nem volt ugyan híján a természetes együttérzésnek, de híján volt annak a tudásnak, amely előfeltétele a tudatos együttérzésnek, aki eddig nem volt híján a természetes tudásnak, de híján volt az együttszenvedés képességének, amely előfeltétele az értő tudásnak – ebben a veszélyeztetett helyzetben a lét szélére sodródik, és "tisztánlátóvá" váli, belelát a világba, a világ kuszaságába, felismeri saját vétkességét is anyja halálában, és most már elindulhat arra a hosszú útra, amely majd másodszor Amfortashoz vezeti. A probléma magjára redukálva ez a következőket jelenti: mivelhogy Amfortas bűne szexuális jellegű, Parsifalt ugyanennek a kísértésnek kell kitenni, ha ellenáll, akkor kilépett a nemtudás, az állati lét állapotából, amely nem ismeri a tudatos együttszenvedést, és belépett a “tisztánlátás” állapotába, amelyben felismeri a szenvedést, tehát együtt tud érezni, és ebből az együttérzésből fakad aztán a képessége arra, hogy véghezvigye a megváltó cselekedetet”

“Gesegnet sei dein Leiden, des Mitleids höchste Kraft und reinsten Wissens Macht dem zagen Toren gab” **

Felhasznált irodalom:
Kinderman, William és Rae Syer, Katherine: A companion to Wagner's Parsifal. Camden House, 2005.
Schopenhauer, Arthur: Parerga és paralipomena. Kisebb filozófiai írások. IV. kötet., Világirodalom Könyvkiadóvállalat, Budapest, 1924.
Schopenhauer, Arthur: A világ mint akarat és képzet. Osiris, Budapest, 2002.
Wagner, Cosima: Napló. Gondolat, Budapest, 1983.
Wagner, Richard: A barna könyv. Gondolat, Budapest, 1980.
Wagner, Richard: Parsifal - kétnyelvű szövegkönyv. Parsifal Alapítvány, Unió Lap- és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft., Budapest. 2000.
Waqnewski, Peter: A szomorú isten - Richard Wagner hősei tükrében, Wagner-Ring. Alapítvány, Budapest, 2003.

* Ma olyan elméletek népszerűek, hogy a Parsival “perzsa hőst” vagy “őrült perzsát” jelent.
** “Legyen áldott szenvedésed, melytől bölcs részvevést, és résztvevő tudást tanult e balga fő!”

A kétrészes poszt illusztrációi Pogány Vilmos munkái. Az ötből három Wagner Parsifal-jához, kettő pedig a Buddha életét feldolgozó, "The Light of Asia, or Mahâbhinishkramana" című könyv első kiadásához készült.

Az írás első része az előző blogbejegyzés.

2012. április 5., csütörtök

PARSIFAL - A részvét váltja meg a világot (1. rész)

Richard Wagnerről (1813-1883) valamennyi wagneriánus és a nyugati buddhisták egy része tudja, hogy élete végéig tervezte egy buddhista opera megírását. A mű valójában elkészült: ez a Parsifal, Wagner legutolsó és talán legnagyszerűbb műve! A buddhista opera-tervként ismert, A győzők (Die Sieger) és Wagner legvallásosabb, határozottan keresztény témájú(nak vélt) műve, a Parsifal egymás mellett párhuzamosan fejlődött. A győzők a Parsifal mellett mintegy elsorvadt, spirituális donor lett, elemei szinte mind beépültek a megváltóvá lett balga drámájába. A Parsifalt át- és átszövi mindaz, amit Wagner a buddhizmusból megértett a szenvedésről, megváltásról, együttérzésről. Wagner korábbi művei is az eredeti irodalmi források egyéni újraértelmezései; ezúttal a Grál legendát éppúgy minden korábbi változattól radikálisan eltérően lényegíti át, ahogy a megismert buddhista tanításokból is más elemeket emel ki, és máshogy értelmez, mint kortársai általában.

A győzők, egy Indiában játszódó buddhista történetet dolgozott volna fel, elsősorban Schopenhauer filozófiájának szellemében. Cosima Wagner naplójában jól követhetőek a Wagner művek alakulása, fejlődése. A győzteseket érintő naplóbejegyzésekből mindenképpen érdemes idézni párat:
“Este kifejti R.: “Ha egyszer öregkoromban megkomponálom A győzteseket, előjátékot írok hozzá, ez tartalmazza majd a cselekmény első részét (amelyben a Csandala lány megveti Anandát). Csak a zene képes megjeleníteni az újjászületés titkát.” (1870.05.01)
“Este R. felolvassa A győztesek rövid vázlatát. Milyen gyönyörű! Reménykedem Istenben, őrizőmben, hogy ezt a művet is megalkotja – Isten meghallgat, akarom, szeretném kényszeríteni rá, a tett imájával!… Elolvassuk Burnouf Eredeti legendáját.* R. azt mondja, hetvenéves korára megírja a Parcivalt, nyolcvanra A győzteseket.” (1973.11.23.)
“Az ágyban még azt mondja: ha jól tartasz, jól táplálsz, jól öltöztetsz, akkor még megkomponálom A győzteseket. “A nehézséget itt a nyelv és a helyszín jelenti. A kereszténységet a magasztos egyszerűség jellemzi, a buddhizmusban oly sok a műveltség, a műveltség pedig nagyon művészietlen dolog.” Arról beszéltünk, hogy körülbelül ugyanazt a témát (a nő megváltását) dolgozza fel mindkét műben, a Parsifalban meg A győztesekben.” (1881.01.06.)
“R. dolgozik a partitúrán, és azt mondja: talán a varázslók és gonosz lelkek iránti ellenszenve ráviszi, hogy megírja A győzteseket, mert abban minden szelíd.” (1881.01.16.)
“R. a kereszténységről szóló esti beszélgetést azzal zárta, hogy a Parsifal minden bizonnyal utolsó műve, a Grál lovagjaiban a közösség gondolata fejeződik ki. A győztesek ezt már csak jelentéktelen, gyenge módon utánozhatnák.” (1882.04.05.)

A teljes Grál mondakör őskeresztény, kelta és keleti eredetű elemeket egyaránt tartalmaz. A történetekben a Grál lehet egy kő, kupa, edény vagy akár valamilyen meg nem határozott ereklye, de a – valamilyen – csodálatos képesség mindenképpen közös jellemzőjük. A Szent Grál legendáját bemutató lehetséges középkori művek közül Wagner Robert de Boron művét tekintette kiinduló alapnak, melyben a keresztény szimbolika kifejezetten hangsúlyos. Ugyanakkor Wagner Parsifal-koncepciója tartalmaz lényeges indiai, kifejezetten buddhista elemeket. Wagnerre 1854-ben hatott megvilágosító erővel Arthur Schopenhauer (1788-1860) filozófiája, mely aztán élete végéig inspirálta, befolyásolta a drámái mögött feszülő, jellegzetesen wagneri összefüggéshálót. Schopenhauert ma a buddhizmus eszmerendszerét a nyugati filozófiába elsőként beemelő filozófusként tiszteljük. Számos teóriája könnyedén utat talált korának és utókorának filozófusai, filozófiakedvelői, művészei felé. Wagner Schopenhauer hatására az indiai és buddhista irodalom számos művét gyűjtötte össze házikönyvtárába. Természetesen a 19. században e témákban megjelent művekben gyakoriak voltak a félrefordítások, félreértelmezések. Indológia, kultúrantropológia, vallástudomány még egyáltalán nem, vagy alig létező tudományágak. Schopenhauert sincs miért tévedhetetlennek gondolnunk, a kor irodalmát valamelyest jellemzik következő gondolatai:“Vajjon Janusz (akiről Schelling akadémiai előadást tartott és kit az ős-Egynek magyarázott) nem Yama a halál-istene, a kinek két arcza van és néha négy. Háborús időben nyitva a halál kapui.** (…) A hinduk Anna Purna istennője biztosan a rómaiak Anna Perennája. Ezt senki észre nem vette? (…) Erősen Buddhának Wodannal való azonossága mellett szól, hogy a szerda (Wodansday) Merkúrnak és Buddhának is szent. (…) A legfontosabb azonban a következő: a Merkúr bolygó szent Buddhának, bizonyosképpen azonosítják vele és a szerda Buddha napja. Már most Merkúr Maja fia, Buddha pedig Maja királynő fia. Ez nem lehet véletlen.”
Wagner egyik Liszt Ferenchez írt levelében Schopenhauer tézisét követi, miszerint a kereszténység nem a júdaizmusból eredeztetendő, hanem sokkal inkább indiai vallásokból származó elemekből építkezve fejlődött ki, amely Egyiptomon keresztül jutott el Izraelbe.*** Cosima Wagner 1882 októberében (ebben az évben mutatták be a Parsifalt) a következőket írja a naplójába: “A buddhizmusról kijelenti, hogy az emberi szellem virága, minden ami utána jön, dekadencia; ellenében jött létre a kereszténység, mely összevonta a tanokat. A buddhizmus – mondja – az emberi szellem különleges, ifjúi erejét tanúsítja, bizonyos fokig hasonlatos ahhoz az állapothoz, amelyben a nyelv létrejött.” A Parsifal koncepciójában Wagner megkísérelt szintézist teremteni a kereszténység és az indiai vallások között Schopenhauer filozófiai bázisán. Ez a szándék a kezdetektől a befejezéséig folyamatosan kísérte a művet.

* Burnouf, Eugene: Introduction a la histoire du Buddhisme indien. Imprimerie royale, Paris, 1844
** A Janus-templomot háború idején nyitva tartották a rómaiak.
*** Talán épp Schopenhauer inspirálta kezdetben Nyikoláj Notovics (1858-?) amatőr történészt is, kitől Jézus Egyiptomban és Indiában eltöltött 6-tól 29 éve koráig tartó tanulóéveinek elmélete ered?

Az írás második része a következő blogbejegyzés.