2012. június 29., péntek

Ensō: hold


Hold 

Az üresség (sunyatá), az olyanság (tathatá), a buddhatermészet és a köralakú telihold közti kapcsolatok, megfeleltetések, mint a tanítás átadásának hatásos eszközei a harmadik században jelentek meg. A hasonlat a madhjamaka iskola két alapítójának, Nágárdzsunának és Árjadévának nevéhez kötődik. Árjadéva Tibetben a 84 mahásziddha egyike, de Kánadéva – Kínában Jia na ti po – néven is ismert, mint a zen 15. pátriarkája. Egy nyílvános tanítás alkalmával Nágárdzsuna teste telihold alakjában manifesztálódott. Tanítványa, Árjadéva magyarázta el a hallgatóknak, hogy amit látnak, az a buddhatermészet igaz alakja. Mikor Árjadéva befejezte beszédét a köralak szétoszlott, Nágárdzsuna újra ismert formájában ült előttük, és így szólt: 

“A kerek hold alakjában megnyilvánult test
Kifejezi minden Buddha testét.
Kifejti a Dharmát, bármi alak nélkül,
Magyarázza azt, látvány vagy hang nélkül.”

Egy évszázaddal később Dógen (1200-1253) a szótó zen iskola alapítója Kínában, a Kuang-li templomban figyelt fel egy olyan falfestményre, amin a többi zen patriárchával ellentétben Nágárdzsunát nem személyként, hanem egy kerek holdként ábrázolták, épp ahogy a híres történetben szerepel. Dógen írásából úgy tűnik, hogy a történet – és annak tanítása – csak úgy érthető meg, ha elképzeljük, elfogadjuk, hogy az akkori nézetek szerint a hold kereksége egyfajta formátlanság; a kör túl van minden egyéni formán. Érdekes, hogy a modern nyugati művészetpszichológia éppúgy jelöletlennek, differenciálatlanak tekinti a kört, mint az egykori Kínában tették. “A kör jelöletlen vagy semleges alak, bármilyen lehetséges alakot képvisel, míg nem kerül nyílvánvalóan szembe más jelölt alakokkal, olyanokkal, mint a négyszögek és a háromszögek. Válaszul erre az oppozícióra a kör elkezdi betölteni azt a specifikus jelentéstani funkcióját, hogy kerekséget jelöl. Mindazonáltal még mindig ‘jelöletlennek’ lehet tekinteni, mert a többi differenciált alakhoz képest a kör megőriz magában valami olyasfajta általánosságot és egyszerűséget, ami nincs meg a többiekben.”
Miért a hold? Nem csak a hold kerek. Egy kerek érme vagy egy rizspogácsa is képes ugyanezt a kvázi-formátlanságot képviselni. A hold többek között azért alkalmasabb minden másnál a példázatok kívánta szerep betöltésére, mert egyéb jól ismert tulajdonságai számos alkalmas szituációt kínálnak a megfeleltetés kihasználására. 


Nágárdzsuna a Mahápradzsnyápáramita Sásztrában többször is a holdat használja egy-egy példához. A leghíresebb ilyen példában az olyanságot magyarázza: “A szavak csupán rámutatnak a jelentésre, a jelentés nem található meg magukban a szavakban. Például, amikor valaki az ujjával a holdra mutat, nem keveri össze az ujját a holddal. Azt kérdezhetné ez a személy: amikor ujjammal a holdra mutatok, (és azért mutatok az ujjammal felé, hogy jobban lásd), miért az ujjamat figyeled, amely a holdra mutat, és miért nem a holdat nézed? Itt is ugyanerről van szó. A szavak csupán arra szolgálnak, hogy megmutassák a jelentést, a szavak nem maguk a jelentésük. Ebből következőleg nem lehet a megértést csupán a szavakra alapozni.” A szavak csupán “megjelölő”, “rámutató” természetét Nágárdzsuna máshol egy egyszerű és látványos példával teszi egyértelművé: ha a szavak azonosak volnának azzal, amire mutatnak, megégetné a száját, aki a kimondja, hogy tűz. 
Ugyanebben a szövegben a buddha és bódhiszattva állapot közti különbséget világítja meg a hold segítségével. “Van különbség a kettő között. De a különbség csekély. Ahhoz hasonló, mint a 14. és a 15. napi hold közötti különbség. A hold a 14. napon már közel teljes, ezért amikor az emberek megpillantják, nem biztosak benne teljesen, hogy elérte-e már a telihold állapotot. A bódhiszatva dharmateste is ehhez hasonlatos, nem érte még el a teljes megvilágosodást, és nem vált még buddhává. A buddha olyan, mint a telihold, nem férhet semmi kétség a teljességéhez. Bár a hold a 14. napon is fényes, mégis, a ragyogása nem megegyező a 15. napi fényességgel. Az előbbi nem tudja olyan magasra emelni a nagy óceán hullámait dagálykor, mint az utóbbi. Hasonlóképpen, a bódhiszattva a tisztasága révén rendelkezik már az igaz bölcsességgel, azonban még nem képes a buddhaság minden egyes faktorát teljesíteni, ezáltal nem képes még arra, hogy minden egyes ember tudatára hatással legyen. Ahogyan a 15. napi hold okozhatja a legmagasabb dagályt a nagy óceánban, úgy a bódhiszattva, amikor buddhává válik, mindenütt fényt tud gyújtani, minden ember - bárhol is éljen - tudatát képes megváltoztatni. A kettő állapot közötti különbség abban rejlik, hogy az egyik még csak a megvilágosodás felé tart, míg a másik már elérte a megvilágosodás állapotát.” 
A hold vízen tükröződő képének példázata a hold egy újabb tulajdonságát használja ki: “Valójában a hold az égen van, de képe tükröződik a vízben. Hasonlóképpen, az igazi dharma ‘holdja’ az olyanság egében és a létezés csúcsán helyezkedik el, a tükröződése – az én és enyém hibás fogalmai – az, ami megjelenik a bolondok, istenek vagy emberek tudatának ‘vizében’ . Ezért olyanok a dharmák, mint a vízben tükröződő hold” 


Nágárdzsuna után még gyakran éltek a zen szerzők a hold kínálta lehetőségekkel. Verseikben a hold leggyakrabban az eredeti, időtlen, nem összetett, egyetemes buddhatermészettel azonos. 

“Mikor az elme, az érzékek, s az élet lehellete
Mind elenyésznek, nem tudom többé, hol jár az önvaló.
Mint a hold, mi fölkel éjjel, fénye földre száll, ám ha
Lenyugodott, akárhogy nézed, nincs már holdsugár.
Ilyen hát az elme: korlátait vesztve minden jelenése,
S illékony formája oda már.”
Árjadéva (III. sz.)

“Az üres világok holdját,
amely tízezer ősi medencében tükröződik,
régóta kerestem,
és végre megtaláltam”
Fenyang (947–1024)

“Minden létező eredeti buddha természete éppen olyan, mint az égen ragyogó hold.
Csupán azért nem tud megjelenni, mert úszó felhők takarják.”
Fenyang (947–1024)

“Amikor belenézel a valóság forrásába,
bármiféle akadály nélkül,
nyílt és alaktalan az, mint a víz ősszel,
tiszta és ragyogó, mint a hold,
amely megtöri az éjszaka sötétségét.”
Hongzhi (1091–1157)

“A hegy gyomrában lakik
A tudat holdja fényes derűben;
A hold visszatükröz mindent mindenhol
A tudat visszatükrözi a holdat - a szatoriban most.”
Saigyo (1118–1190)

“Amikor ráébredsz, hogy ez a hibátlan hold
lakozik mélyen és tisztán minden egyes emberi lényben
minden sötét éjszaka tiszta égbolttá oldódik.”
Kojiju (1121–1201)

Irodalom:
Arnheim, Rudolf: A vizuális élmény - Az alkotó látás pszichológiája, Gondolat, 1979
Dogen; Waddell, Norman; Abe, Masao: The Heart of Dogen's Shobogenzo, State University of New York Press, 2002
H. Austin, James: Zen-Brain Reflections: Reviewing Recent Developments in Meditation and States of Consciousness, The MIT Press, 2006
Mäll, Linnart: A Nulla Út - A súnjaváda egyik lehetséges értelmezése, Terebess Ázsia E-tár
Ramanan, K. Venkata: Nagarjuna's Philosophy: As Presented in the Maha-Prajnaparamita-Sastra, Motilal Banarsidass Publ., 1993
Seo, Audrey Yoshiko: Ensō - Zen Circles of Enlightenment, Shambhala Publications, 2007
Soós Sándor: A nyolcvannégy mahásziddha legendája, A Tan Kapuja Buddhista Egyház, 2000
Yamamoto, Chikyo: Mahavairocana Sutra, Motilal Banarsidass Publ., 1990

A tanulmány első része: Ensō: nulla