2009. december 8., kedd

Yoshida no Himatsuri



A Yoshida no Himatsurit, azaz a Yoshida Tűz Fesztivált minden évben augusztus 26-án rendezik, hogy a Fuji istennőjét (Konohanasakuya-hime, 木花之開耶姫) megbékítsék, azaz a vulkán újabb egy évig ne törjön ki (a Fuji legutoljára a Hóei korszak negyedik évében, 1707-ben tört ki). A kétnapos fesztivál egyben a nyári kéthónapos hegymászószezon hagyományos zárószertartása is. A fesztivál kora délután kezdődik a Fuji Sengen szentélynél (北口本宮浅間神社). A sintó szentélyt a Fujinak és istennőjének szentelték és a hegymászó zarándoklatok nagymúltú kiindulópontja.



A fesztivál idejére Konohanasakuya-hime lelkét az otthonát jelentő szentélyből egy hordozható szentélybe (mikoshi) "költöztetik át", és körbeviszik Yoshida utcáin, hogy az istennő láthassa a város értékeit és úgy döntsön, hogy megakadályozza a vulkán kitörését. (A mini-szentélyen kívül van egy másik mikoshi is, ami egy piros Fuji makett.) Mi a két mikoshit — és az azt kísérő emberfolyamot — a célállomásuk (Kamiyoshida Közösségi Ház) utcájába való bekanyarodásukkor csípjük el; körülbelül ekkor kapcsolódunk be az eseményekbe. Hat órakor kezdik el meggyújtani a hosszú főutcán végig, sorban felállított hatalmas fáklyákat (taimatsu) és a kisebb máglyákat. Japánban ekkor, nyár végén a naplemente nagyon korai, és úgy tűnik, hogy nagyon gyors is. Még világos van, mikor a fáklyaoszlopokat az utca egyik végén elkezdik meggyújtani, de mire mind lángol, már teljesen besötétedik.



Az utcákon a tömeg láthatóan nő, de az embersűrűség különösebben mégsem változik (talán még csökken is);  az emberek folyamatosan kitöltik a rendelkezésükre álló teret. Mi a kagura előadásnál próbálunk meg minél hosszabb időre letáborozni, ha már az elejéről sajnos lemaradunk (közvetlenül a mikoshik célbaérése után kezdődik, egyszerre a tüzek meggyújtásával). A viszonylag későn kezdő taiko dobosokra már csak kevés időt szánunk a másnapi Fuji-mászásra gondolva, és ugyanezért én az ingyen szakét is inkább passzolom. Akkor indulunk vissza Kawaguchikoba, amikor elkezdenek az első oszlopfáklyák leégni, szétesni, összeomlani.






Megpróbálom Japán élményeinket részletekben feldolgozni ide a blogra. Előreláthatólag a kép-szöveg arány és azok élvezhetősége egyrészt magán a témán, másrészt az azóta eltelt, és a most rászánt időn fog múlni. A képeket a picasán a JAPAN mappába töltöm fel.

2009. december 7., hétfő

Kate D. MacDowell





"A porcelánt fénylő és rideg, kísérteties mínőségeiért, valamint a finom textúrát megmutató képességéért választottam. Ez kihangsúlyozza a természeti formák múló voltát és törékenységét egy haldokló ökoszisztémában, noha paradox módon, mint anyag képes több ezer éven át fennmaradni és történelme során magas státusszal és értékkel társult."Kate D. MacDowell.

2009. december 6., vasárnap

Tibeti Halottaskönyv - A bardó útmutatás nagykönyve

Kara György 1986-os, és Hetényi Ernő 1989-es Tibeti Halottaskönyv fordítása után megjelent egy újabb könyv a témában, Tibeti Halottaskönyv - A bardó útmutatás nagykönyve címmel. Az újonnan megjelenő könyvet Agócs Tamás fordította tibetiből és saját kommentárjaival is ellátta, továbbá a könyv tartalmazza Kelényi Béla jegyzeteit is az általa összegyűjtött képekhez. A könyv a Cartaphilus kiadó a Tibeti Hagyomány Könyvei sorozatában jelenik meg. A könyv bemutatója december 8-án 19 órakor lesz a Butokugan Sporttemplom (VIII. ker Rákóczi út 57.) könyvesboltjában. A bemutatón levetítik a Tibeti halottaskönyv című japán/francia/kanadai dokumentumfilmet is.