2008. július 25., péntek

Az ismeretlen madárzene



Madár-, zene- és madárzenekedvelőként már egy jó ideje nem tudok betelni Szőke Péter kutatásainak eredményeivel (és az azokban rejlő lehetőségekkel). Több évtizednyi kutatását az 1982-ben – Kodály Zoltán születésének és Darwin halálának 100. évfordulójára ajánlva – megjelent "A zene eredete és három világa" című könyv és az 1987-es "Az ismeretlen madárzene" hanglemez összegzi. Szőke forradalminak nyugodtan nevezhető munkája azzal a felismeréssel kezdődött (1956-ban), hogy a madarak éneke (lelassítva) "megtévesztően emberies szabású", majd ezen az úton indulva feltérképezte a zene három létezési szféráját és megrajzolta az ezek közötti összefüggést. A végső összegzés meghatározó eleme, hogy az emberi zene közvetlenül a biológiai zenéből vette a maga zeneiségét (oktávok...), és mindezek előtt/alatt a fizikai zene (pl. ajtókilincs nyikorgása) áll, mint eredet. Terveztem egy átfogó, izgalmas áttekintést munkásságáról, de most, hogy a prae – általános művészeti portálon megjelent egy korrekt magasztalás (by Hargitai András), így csupán ajánlom azt és megtoldom egy-két hasznos(nak vélt) linkkel (és idézettel).



„A legáltalánosabb értelemben vett zene háromféle szerveződési (minőségi) formában létezik, mégpedig mint:
1. fizikai zeneiség és a belőle alkalmanként kibontakozó funkció nélküli fizikai zene az élet előtti és alatti lét szintjén;
2. biológiai zene, döntően madárzene, mint hangos állati közlő rendszer, az emberi lét előtti és alatti élet szintjén;
3. emberi zene, döntően a zene mint művészet, a társadalmi lét szintjén."
"Ha soha nem létezett volna (nem létezne) a fizikai zeneiség jelensége (törvényszerűsége), akkor a madarak világában sem alakulhattak volna ki zenei szerkezetű hangadások, nem létezhettek volna zenei hangközök megszólaltatására alkalmas tárgyak se, és első kiabáló-beszélő (kiabálva is beszélő) őseink se találkozhattak volna soha olyan hangjelenségekkel, amelyektől "zenét" hallani és csinálni tanulhattak volna. Szerencsénkre létezett előttünk a természet fizikai és állati zeneisége (zenéje), s ezért lehet és van ma nekünk is zenénk és zenekultúránk a szó reális értelmében."

Szőke Péter - Az ismeretlen madárzene

Laboratory of Ornithology at Cornell University - An Anthology of Over 200 American Bird Songs
William Barklow - Voices of the Loon
Donald J. Borror - Songs of Eastern Birds
Jerry and Norma Stillwell - Bird Songs of Dooryard, Field and Forest Vol. 1

2008. július 21., hétfő

Take Refuge



"Úgy gondolom, hogy sok instrumentális zenekar hozzá bilincseli magát a legkomolyabb hi-fi lehetőségekhez a kezdetektől az utolsó simításig, csak mert náluk nincs meg a szöveg- és üzenetalapú művészet személyes szférája, a szó és hang elemei, amik mögé "elrejthetik" a zenéjüket. Nagyon sok ilyen banda bízik ezekben a botkezű eljárásokban, mert tudják, hogy az átlagos hallgató többet hall így belőlük. Mi nem akartunk erre az útra lépni – azt akartuk, hogy a mi utunk sokkal inkább lo-fi legyen. Meg akartuk dönteni az alapsávok biztos nyugalmát. Szándékosan próbáltunk zavarossá tenni dolgokat a hallucinatív hatás érdekében."

Grails
Grails – MySpace
Grails – last.fm
Grails – Discogs

Grails - More Extinction

Grails - Take Refuge (live)

2008. július 16., szerda

The Banquet & Prince of the Himalayas



A Shakespeare-drámák filmes adaptációinak végtelennek tűnő sorának legfeltűnőbb és egyben legérdekesebb darabjai kétségkívül az eredeti műtől eltérő közegben – más térben és időben – megvalósított feldolgozások. 2006 Hamletben gazdag év volt Kínában, két filmes feldolgozás is született a dán királyfi történetéből (hozzátenném, hogy ez csak csepp a világóceánban; a dráma kutatói szerint minden évben közel 500 különböző műfajú munka születik Hamletről).



A Banquet (Amerikában Legend of the Black Scorpion címmel forgalmazták a DVD-t, és ha itthon is felbukkanna, akkor talán ennek a magyar fordítása a legvalószínûbb, de addig is maradok a nemzetközi angol címnél) a X. századi Kínába helyezi a cselekményt. A nyitó jelenetben Wu Luan (Hamlet) bambusz színháza William Shakespeare Globe-ját idézi (alakjában mindenképpen). Ez a Shakespeare hívek számára egészen biztosan jó pont, ám késôbb nem kizárt, hogy csalódni kénytelenek (vagy nem). Pár karaktert mellőztek (pl. Hamlet apjának szelleme, Rosencrantz és Guildenstern) a filmből, néhánynak pedig a jelentősége változott meg, így hiába ismeri valaki jól az eredeti színművet, az eltérések miatt nem tudhatja biztosan, hogy az események csúcspontját jelentő éjféli díszvacsorán (az új császár uralkodásának századik napján) ki kit öl meg és hogyan, és talán meglepetés lehet, hogy ki az aki a fôszereplôk közül az eseményeket egyedüliként éli túl. A fanyalgó kritikák miatt én korábban messzire elkerültem a filmet, és csak most, a Himalája hercege film apropóján tettem vele próbát. Hiba lett volna kihagynom. (bővebben a filmről az Ázsiafilm.hu-n)




Egy tibetben játszódó Hamlet feldolgozás jogosan tarthatna igényt nemzetközi érdeklődésre, ám ennek dacára nagyon halovány a Himalája hercegének (Prince Of the Himalayas) jelenléte, ráadásul a recenziók alapján még jó is a film (vagy legalábbis nem valami B-kategóriás vacak). Én már egy ideje vadászom rá, de nem sok eredményt tudok felmutatni (a legtöbb: egy 89,3%-on megrekedt torrent file, és amíg ide eljutottam több tucat kínai oldalt kellett átböngésznem). A történetbe – állítólag – karmikus összefüggéseket szőttek és nem maradnak el a drámai fordulatok, de még az "én vagyok az apád" filmes toposznak is helyet szorítottak. Látatlanban a film pozitívumai közé sorolnám, hogy Dobrgyal játsza Kulo-ngam (Claudius) szerepét. Ő korábban a Kekexili-ben alakított emlékezetesen. Az ifjú Lhamoklodan-t (Hamlet) megformáló Purba Rgyal kevésbé jó ómen (számomra). Purba volt a 2006-os Haonaner (a Pop Idol/Megasztár kínai változata) győztese (a tibeti könnyűzenéről bővebben: Jak, csajok, satöbbi), de a Shanghai TV szépségversenyén is könnyedén tarolt. Számomra nagyon nem ő az ideális tibeti Hamlet. A trailer is elég felemás. A bosszúdráma újragondolása ettől még érdekes lehet.

2008. július 14., hétfő

Tihanyi barátlakások


Alkalmunk nagyon sok lett volna, korábban mégis mindig kihagytuk a tihanyi Barátlakások (= Barlangkolostor, Remete-barlangok, Remetetelep, Uruzkó/Üreskő) felkeresését. Kevésbé látványosnak, kisebbnek, a lakott területhez sokkal közelebbinek gondoltam. Bár az 1952-es sziklaomlás óta csak három remetelak látható az egykori barlangkolostorból, de így is mindenképpen megérdemel a hely egy kisebb kirándulást. Az Óvár hegy keleti oldalába vájt mesterséges barlangok a hagyomány szerint I. András által Tihanyba telepített orthodox szerzetesek munkái. Ez Közép-Európa egyetlen fennmaradt remetetelepe.

Tihanyi Barátlakások – fotó album


2008. július 13., vasárnap

Darvastói bauxitlencse



Darvak helyett Mars. Darvastón a névadó tavat és annak darvait már hiába keressük; eltűntek a hatvanas évek végén a bauxitbányászat áldozataiként. Helyettük jellegzetes marsbéli táj fogadja a túrázót. A felhagyott Darvas-tói bauxitlencse a hetvenes évek óta védett és szabadon látogatható, de sajnos kevesebb túrázó keresi fel az egykori bauxitbánya nyomát, mint amennyire a hely – különlegessége okán – megérdemelné. Darvastó megközelíthető Csabrendek, Sümeg vagy Nyírád felől.

Darvas-tói bauxitlencse – fotó album

2008. július 10., csütörtök

Haida Art: Robert Davidson


A haida művészet közvetve vagy közvetlenül, kisebb vagy nagyobb mértékben számos helyen feltűnik és nyomot hagy maga után, így mindenképpen egyetértek az egyik legnagyobb haida művésszel, Robert Davidsonnal (1946-), aki szerint a haida művészetnek egyetemes minőségei és értékei vannak. A művész joggal reméli, hogy idővel talán nem egy erősen korlátolt lehetőségű törzsi művészetnek tekintik az övükét. Robert Davidson a haida művészet és kultúra újjászületésének vezető alakja. Totem oszlopok, dobok, maszkok, festmények, nyomatok, ékszerek kerülnek ki kezei alól. Több fronton is úttörő; ő volt az első aki a fa mellett a bronzzal is próbát tett, és egyike volt az elsőknek az észak-amerikai őslakók művészei közt, aki kis példányú nyomatokat készített. Stílusa - ahogyan azt megszokhattuk a hasonló hátterű művészeknél - a tradicionálistól az absztraktig terjed.

"Sík felületek festésekor a mintát – akár egy lenyúzott bőrt – kiterítik, a figurát részeire bontják, majd a felülethez alkalmazkodva újrakomponálják. A hagyományos, részben geometrikus motívumok (pl. lekerekített sarkú négyzetek) gyakran beépülnek a kompozícióba, esetleg összekötő vagy térkitöltő szerepük van.
Néhány jel meghatározott állat jelölésére szolgált, így például a hatalmas fog és a pikkelyes farok a hódot jelenti. A jelek helyileg változnak, és törzsi meghatározók lehetnek. (...)
A szép mintákkal diszített szertartási takarón az állatábrázolás annyira stilizált, hogy az emberszerű arcok szinte geometrikus mintának hatnak. A szőtt takarók mintáit a fából készült tárgyakéval egyező kompozíciós rendszer szerint helyezték el." (Bodrogi Tibor a haida művészetről - Törzsi művészet, 1981)
"Alig kétséges, hogy e partvidéki népek ősei végül is Kelet-Ázsiából származnak. Fiziológiai hasonlatosságok, formák, amelyek ismétlődnek a korai kínai művészettől a partvidéki indián művészetig, a meglepő hasonlatosság a Szibériában és a cédrus népei körében szokásos samanisztikus rituáléban mind azt bizonyítják, hogy a partvidéki indiánok ősei a Bering-szoros földhídján vándoroltak át az utolsó jégkorszak előtt, amely i.e. mintegy 10 000 körül ért véget." (George Woodcock - Peoples of the Coast: The Indians of the Pacific Northwest - 1977)
Robert Davidson
Robert Davidson - Retrospective of a Haida Printmaker
The Abstract And The Ancient
Drums and carvings by Robert Davidson - YouTube

2008. július 9., szerda

Pan Nalin's Buddha



Pan Nalin szeptemberben kezdi el forgatni Buddha című filmjét. Ezzel egyidőben a Shekhar Kapoor és Shyam Benegal páros is filmet készít Buddha életéről, ami Nalint láthatóan nem aggasztja. "...az én filmem más lesz, az eseményeket Gautama Buddha feleségének, Yashodharának szemszögéből látjuk" "Nem akarok egy csak buddhistáknak szánt életrajzi filmet készíteni. Ez egy emberközeli dráma lesz, nem egy tiszteletteljes elbeszélés. A terv, a mítosz mögötti ember megmutatása." Nalin-nak sokáig kellett türelmesen várnia a tökéletes Yashodharára, de végül megnyerte a szerepre a bollywoodi sztárt, Aishwarya Rai-t és vele együtt férjét (Abhishek Bachchan) és apósát (Amitabh Bachchan) Buddha és Buddha apjának, Shuddhodhana szerepére. A Bachchan-ok egyéb kötelezettségei okán már így is sokat csúszott a projekt, de talán már 2009-ben látni fogjuk a végeredményt.

Pan Nalin, a Párizsban élő indiai filmrendezőnek – rövidfilmek rövid sora után – először a Samsara című játékfilmjével sikerült felhívnia magára a figyelmet, majd 2006-ban egy Alexandra David-Néel regényt szabott át kissé. Ez volt a Virágok völgye (La Vallée des fleurs / Valley of Flowers), ami itthon a vártnál kisebb lángon égett, de azért remélem legalább DVD-n ki fog jönni.

2008. július 7., hétfő

Azték halálsípok



A halálsípok olyan azték zajkeltő eszközök, melyeknek emberi koponyaformával diszítették a rezonálókamráját. A kutatók mindenképpen egy halállal vagy túlvilággal kapcsolatos rítus eszközének tekintik az aerofon hangszert. Hangjuk akkor lehetett a legjobb és leghatásosabb, amikor egy nagyobb csoport egyszerre szólaltatta meg. Roberto Velázquez Cabrera a prekolumbiánus fúvos hangszerek egész sorát rekonstruálta és szólaltatta már meg, legutóbb az azték halálsípokat. A hangszer megszólaltatására sajnos nincsenek biztos útmutatóink, így az eredmény legjobb esetben is csak megközelítheti az egykori hangot és dallamot.



Újraalkották az aztékok halálsípjait
Aerophones of the Death
Aztec Death Whistles - video